A CIA-t már párszor emlegettük a Képtelen Krónikában, és előfordult, hogy nem pozitív kontextusban, lásd a 2-es sorszámú KK Minit a Fidel Castro kiiktatására kieszelt agyament tervekről. Mazur most újabb bizonyítékokat hoz arra, hogy ez a hárombetűs hivatal a hidegháború idején mind vehemenciában, mind képességekben hasonlított a Kengyelfutó Gyalogkakukk prérifarkasához. Bombák, amik "összezavarják" az ellenséget, grandiózus terv a Holdra, amikor még ember sem járt az űrben, kamu méretjelzés egy fontos egészségügyi terméken és persze az Élő Platform, amiről bármelyik kertvárosi család megmondja, hogy teljesen alkalmatlan kémkedésre - ezekre számíthattok, a Mazurtól megszokott lebegtetéses technikával, amitől egy ponton elgurul majd Grath gyógyszere.

Hogyan jön össze egyetlen adásban a hamis ektoplazma, a szellemek, a farkatlan macskák, egy (talán) hasbeszélő lány, két szellemvadász, akiket Simon Pegg és Christopher Lloyd játszik, valamint egy ragadozó emlős, aki atomot tud hasítani? Hát most ez is kiderül. Stöki tovább tágítja a "történelem" szó kereteit és visszaél mindenki türelmével, de elsősorban Grath és Mazur várakozásaival. Igen, ez most nem az a fajta adás, amikor valami okosat tanulhattok, hanem mehet a bődületes baromságok panoptikumába, ami egyébként szépen bővül nálunk évadról évadra.

2026 első KK Nanójában nem találtunk közös motívumot a három kis téma között, amiket hoztunk, szóval ez a feladat csodálatos hallgatóinkra vár. Van itt fából faragott hadviselés Mazur előadásában, egy amerikai elnök halál utáni turnéja Grath szakértő tálalásában, Stöki pedig egy teljesen hétköznapi embert hozott most az adásba, aki valamiért mégis nagyon érdekes volt még az egyik legismertebb mai tévésnek is. Reméljük, nektek is az lesz.

Drog, bukott szabadságharc, drog, muzulmán Jézus és még egy kis drog – nem a legkönnyedebb témával kezdjük a 2026-os évadunkat, de hát a történelem (ami nem shaming!) már csak ilyen. Stöki járt utána annak, hogy egy dúsgazdag család sarja hogyan csúszott le a XIX. század második felében és miként vált az egyik leghíresebb magyar kábítószerfüggővé. A tanulság mellett a "szörtypipa" szót is mindenképpen vigyétek magatokkal, majdnem olyan jó, mint a dömöckölés. A témából adódóan kiskorúaknak óvatosan mutassátok az adást, bár a 18-as karikát végül nem raktuk ki, mert hát valójában tanmese ez, és az is csak egyszer fordult elő, hogy valaki vállalhatatlanul röhögött bizonyos kétértelmű szavak miatt.

Tavaly már az év végi ünnepek környékén kiadtunk egy karácsonyi tematikájú KK Nanót (aka. Ájtatos Nano), és ezt a szép hagyományt folytatjuk idén. Kis szépséghiba, hogy Stöki csak karácsony után végzett a vágással (emiatt lett az élő felvételünk a karácsonyi ajándékotok), pedig az ünnepi szellem leginkább őt kapta el. Amennyiben ő szállította most a legbékésebb témát, hiszen a szaloncukorról beszélt, aminek történetében csak egy fiktív gyerek hal meg, ő is csak egy nyúlüregben. Nem így Grathnél, aki egy nagyon furcsa bankrablásról mesélt, meg Szent Miklósról meg elborzasztó csodatételekről, mesterien aljasan húzva meg narratívája ívét. Mazur pedig a karácsonyok előtti karácsonyok idejéről hozott szívmelengető történeteket, egy őrült(?) római császár udvarából. Ezek után talán nehéz elhinni, de boldog ünnepeket és sikeres 2026-ot kívánunk. Minden hallgató a barátunk, fa la la la la la la la la.

Ez most megint egy olyan adás lesz, ami miatt elnézést kell kérnünk azoktól, akik vezetés, sport vagy házimunka közben hallgatják. Így is bőven élvezhető persze, de teljes élményt az ad, ha hallgatás közben van lehetőség pár kép megnézegetésére (esetleg egy videó megtekintésére a végén). Jó, a legteljesebb élményt az a 175 ember élvezhette, aki november 14-én összehozta az Ingában a teltházat és megnézte az adás felvételét, ez ugyanis most egy KK Live (szám szerint a harmadik, de nehogy már egy újabb nyúlványt növesszünk, jó lesz ez sima KK #61-nek is).

A hopmester ezúttal Grath volt, aki parádés fordulatokkal mesélt nekünk olyan sportokról, amik már kihaltak, és okkal haltak ki. Mi a közös a repülésben és a golfban? Mit ér az angolna, ha nem elég szappanos? Tényleg, de most őszintén, tényleg akkora gond, ha a hotdogod kolbászát trágyából rakott tűzön sütik meg? Ez csak néhány enyhébb az epizód által felvetett kérdések közül.

Aki nem tudott eljönni, ne szomorkodjon, márciusban tervezünk újabb Live-ot, nagyobb helyszínen, időben szólunk róla majd.

És akkor íme, az adáshoz tartozó képgaléria és a záró videó linkje.

Reméljük, tudjátok még követni Mazur nyúlüregeihez hasonlóan szerteágazó médiaportfóliónkat, mert ezúttal is egy szelf-Nano következik. Tudjátok, ez az, amikor egy nagy helyett három kisebb téma van, és ugye általában a Nanóba mindenki hoz egy témát, de a 6-os sorszámú Nanóban Stöki elfoglalta az egész adást. És hát megint nem bírt magával: ismét akadt három meséje, amiben van valami közös, mint azt a költői címben össze is foglalta. Jöjjön hát az ember, akinek vasrúd repült át a fején, az ember, akinek kopja (kelevéz? nyílvessző?) állt a szemébe, továbbá az ember, akit úgy halántékon lőttek, hogy többet nem aludt el. A 18-as karikát nem tettük ki, de azért figyelmeztetünk mindenkit, hogy vannak undi részek az adásban, szóval az erre érzékenyek óvatosan hallgassák. És dömöckölés közben vigyázzatok magatokra, ezt a szép szót viszont ne féljetek használni.

A leghosszabb Mini után jöjjön a legrövidebb „rendes” adás: éppen 5 másodperccel lépte át az egy órát a Lebstück Máriáról szóló vágott anyag, ha Stöki kivág két rossz szóviccet, már Mini lett volna. De miért tenne Stöki ilyet? És ki volt Lebstück Mária, aki ráadásul néha Károly volt? A válaszhoz az 1848-49-es forradalom és szabadságharcba kell elmerészkedni, no meg az azt követő szomorú évekbe, amikre jutott börtön, emigráció, segítségkérés Jelasicstól és Jókai Mór. Nem is beszélve az operettről, amit hősnőnkről írtak és persze köze nincs ahhoz, ami a valóságban történt vele.

Akárcsak tavaly, idén is betekintést engedünk az exkluzív kontentbe, azaz publikálunk pár részletet a kizárólag patrónusoknak szánt adásokból. Volt ugye két éve Képtelen Krónika Breaking néven egy kísérletünk, amiben régi sajtószemlékkel szórakoztattuk egymást és talán benneteket is. Azóta készült ebből a formátumból még pár adás, amit csak a támogatóink hallhattak. A KK Demo második adásában ezekből vágtunk össze egy kis kedvcsinálót, egész konkrétan a KK Breaking 6-7-8-9-ből, bónusznak pedig a 2-es Breaking legendás fókás hírét is megkapjátok. Reméljük, tetszeni fog. És nyilván örülünk, ha ezzel sikerül bárkit a patreon.com/keptelenkronika oldal felé irányítanunk, de az is tök oké, ha csak élvezitek a belehallgatást. (A patrónusoknak amúgy hamarosan kimegy a tizedik Breaking is.)

Vajon van-e közös Kinizsi Pál feleségében, egy kanadai katasztrófában és az autózás női úttörőjében? Mazur megtalálta! Ő egyébként a katasztrófát hozta most az új KK Nanóba. Grath magához képest egy igen felemelő portrét mutatott be egy kivételes nőről, aki műszaki pályára ment, és ezért egész életében ellenszélben kellett dolgoznia. Stöki pedig a XV. századig ment vissza, hogy egy ellentmondásos várúrnőt bemutatva egyszersmind kicsit megdöntögesse egy neves hadvezérünk szobrát. B betűs lányok, írjatok!

Grath tűzről pattant témával tért vissza Japánból, mert a tűzoltás történetéről hozott érdekességeket. Leginkább a XVIII-XIX. századi Amerikáról, Boston és New York környékéről, amit a korábbi adásaink után nyugodtan nevezhetünk Bármimegtörténthetisztánnak is. Mert volt idő, amikor arrafelé dohányozni csak az utcán volt tilos, a tűzoltóktól jobban kellett félni, mint a rendőröktől, a biztosítótársaságok pedig saját tolvajokat szerződtettek. Szerencsére a 18-as karikát most megúsztuk, mert amikor többször is megduzzadt bőrtömlők kerültek szóba, Mazur és Stöki példás önuralmat tanúsított. Viszont az adás eleje kicsit viháncolós lett, mert hosszú idő után először találkoztunk a felvételen, reméljük, ez nem gond.

Emlékeztek arra, amikor az első „nagy” adás még csak háromnegyed órás volt? Most meg már ott tartunk, hogy egy óra alatt már csak Mininek (Pötinek) nevezzük, amit művelünk. Mert Stöki témájával most ez történt: az intrót és a patrónuslistát leszámítva 59 perces lett a mondandója, márpedig az csak egy Mini (Pöti). Amúgy a KK magyar témák iránt elkötelezett melákja folytatta az érdekes életű nőket bemutató sorozatát, ezúttal Big Nose Kate-tel, aki Horony Mária Katalin néven született, csak aztán a Magyar Királyságnál kicsit nyugatabbra került és kicsit vadabb vidékre. Szóval kicsit vadnyugatabbra, na. Faye Dunaway és Isabella Rossellini köszönik a szerepet!

"A börtönablak kába, soha nem süt Bea-nap" - mondá a költő, és milyen igaza volt. Yoshie Shiratori is hasonlóképpen gondolhatta, vagy akár egészen másként, bármi lehet, nem tudunk japánul. De az biztos, hogy Yoshie a kriminalisztika egy legendás figurája lett, aki Monte Cristo grófja és Andy Dufresne örökében járt, és bár róla nem írt könyvet Dumas vagy Stephen King, ő legalább létezett és azért pár manga készült róla. Sőt, legalább egy podcastepizód is, hiszen most Mazur érdemesnek tartotta elmesélni, hogy Yoshie mivel érdemelte ki a helyet az antihősök panteonjában. Miszónak is száz a vége, hallgassátok!

Nem fogunk ráállni a felnőtteknek szóló témákra, de Solti Herminnél megint muszáj volt kitenni a tizennyolcas karikát, bár az elhangzó malacságok nagy része nem explicit. Solti ugyanis bő száz éve abból csinált karriert, hogy kétértelmű kuplékat énekelt, amíg nem jött egy végzetes nyelvbotlás. Ahhoz képest, hogy fülledt mulatókban kacérkodott minden este, a nyilvánosságtól elvonultan élt, életének utolsó szakaszáról nem is tudni sokat, ezzel együtt érdekes figura volt. És hát ezért vagyunk mi (vagy legalábbis Stöki), hogy előássunk régi disznóságokat és eljussunk velük a mába (vö. "a lány akinek lőttél egyet finom utalásféleképpen").

Akinek kedvenc állata a szalonna, kedvenc színe pedig a bélszín, az most acélozza meg magát, mert nagyon egészséges dolgokról lesz szó ebben az adásban. Például arról, hogy nem szabad önkielégíteni. Meg hogy naponta érdemes fürödni, bármilyen furcsa is ez. Grath dolgozta fel az ember életútját, akinek a nevét ma keksz és kenyér őrzi, és aki a Bibliáig vezette vissza a vegetarianizmust. Váratlan bónusz minden idők egyik legjobb/legkínosabb adásindítása, mert Grath bevállalta és elmesélte, hogyan lett belőle majdnem Paul Frampton. Erről jut eszünkbe, hogy ez az adás nem annyira gyerekbarát, szólunk előre.

Már megint sorozattá bővült valami, amit eredetileg nem annak szántunk: az Odessa-hadművelet és a Sólyom meg a Hóember története után újabb történetet dolgoztunk fel a "balfasz civilek esete a KGB-vel" témakörben. Ezúttal a jó Mazur mesélte el, hogy a hidegháborúban miként vette célba egy kis csapat a kor egyik legmodernebb rakétafegyverét többek közt egy NSZK-ban élő, németgyűlölő lengyel lakatos segítségével. Avagy ha hazaárulásra adod a fejed, drótvágó, talicska és piros rongy legyen nálad!

Apróbb történeteket összegyűjtő adástípusunk legújabb felvétele a kontrollálatlan eklektika jegyében fogant, legalábbis mi nem találtunk olyan motívumot, amivel ezt a három témát össze lehetne kötni. Grath ezúttal egy polgárháborús horrorsérülést hozott nektek, Mazur a Kádár-korszak majomkedvencét, Stöki pedig egy lehetetlenül grandiózus tervet dédelgető magyar építészt, aki ma talán Szaúd-Arábiában tudna érvényesülni. Trigger warning: adásban előfordulhatnak rajtaütésszerű gusztustalan szavak és indokolatlan komcsizás (persze mindkettő jó értelemben).

A KK-ban most ráerősítünk az élelmiszeripari témákra: volt már egy KFC-adásunk, Grath dolgozik a Kellogg's méltó feldolgozásán, de előbb beelőzött Mazur egy magyar nyalánksággal, a Negróval. Aminek már a neve is érdekes, hát még a kozmetikázatlan eredete, avagy mit ér a padlóról felsöpört maradék, ha jól brandelik? Az adás végére megidéztük Csurka István szellemét.

A Nílus forrásait már az ókor óta kutatták, de a XIX. században úgy tűnt, eljött az idő a rejtély megoldására. A néha saját erőből szervezett Nílus-expedíciók egyikében egy magyar származású nő is részt vett, aki rabszolgából lett egy brit lord felesége, és akinek élete bővelkedik az olykor felemelő, máskor egészen rettenetes fordulatokban. Sass Flóra kivételes története, illetve a korabeli afrikai törzsek hajmeresztő szokásai Grathben le is csapták a szkepticizmusrelét, pedig hát miért ne lehetne hajfestéket csinálni tehénvizelettel? Viktória királynő mindenesetre mondjon le!

Grath megint megpróbálta megdönteni a saját kreténségrekordját, és elég közel jutott hozzá. Ezúttal egy mexikói börtönsztorit hozott, amiben van meleg pankrátor, egy ízléstelen autó, soha meg nem valósuló filmek, teljesen életképtelen idióták és rengeteg, de tényleg, rengeteg össze-vissza hazudozás. Hogy ebből mit tanulhatunk? Jó kérdés. Ha tudjátok a választ, írjátok meg, mi még keressük.

Stöki félelmetes mutatványra vállalkozott: egyedül lehozott egy Nanót, vagyis a szokásos felállás – három kisebb téma, mindegyikből más készül fel – helyett egymaga szállította a három témát. A témák között ráadásul laza kapcsolat is van, hiszen mindegyik mese arról szól, hogy egyetlen ember összehozott valamilyen hatalmas építményt. Bory Jenő a székesfehérvári Tádzs Mahalt, Taródi István a soproni Taródi-várat, Edward Leedskalnin pedig a floridai Coral Castle-t. De mit szóltak mindehhez az elkövetők feleségei? Mit írtak róluk a korabeli újságok? És hogy jön ide Billy Idol?

Volt már sok elborult kópé a KK korábbi adásaiban, de Grath talán most rekordot döntött. Ismerkedjetek meg az írországi Adolphus Cooke-kal, a hórihorgas Billy Dunne-nal és a dagadt Tom Cruise-zal, továbbá mindenféle, a cselekmény szempontjából fontos állattal a rókától a libán át az ír szetterig. Ugyan e szereplőknek együttvéve is csekély a történelmi jelentősége, de bizarrságban nehéz felvenni velük a versenyt - avagy jót tesz-e egy kiterjedt birtok életének, ha a vezetője egy krumplin és fán nevelkedett, a lélekvándorlásban hívő zabigyerek lesz? Hogy a tanulság mi, azt talán csak a Coen testvérek tudnák kifejezni egy szokásosnál is groteszkebb filmmel. 

A magyar ponyvairodalom királyának fájdalmasan rövid élet adatott meg, de ez a rövid élet is bővelkedett fordulatokban. Mazur szedett össze kétórányi infót a P. Howardként és Gibson Laveryként is ismert Rejtő Jenőről, köztük egészen meglepő tényeket. Azt például tudtátok, hogy több könyvét is diktálva írta és hogy óriási vagyonokat kártyázott el? A jó Mazur a témát a tőle megszokott elágazásos technikával dolgozta fel, de hát nem lehet minden podcast mellé egy közlekedési rendőrt állítani.

Mit csinálsz, ha hét év után szabadulsz a gulágról, majd lenyúlsz egy nőt a férjétől, de éppen kitör az ötvenhatos forradalom? Például Amerikába mész kertészkedni, de Birgés Jánosnál ez csak a kezdet volt. Egy robbanékony ember elképesztő életútja gyanús halálesettel, szenvedélybetegséggel és egy nagy balhéval, ami nem került fel az FBI dicsőségfalára.

Grath már bemutatott néhány amerikai futóbolondot a podcastban, de az ötvenedik adásra egy egészen különleges kretént (grathént) hozott. Alfred Lawsonra sok tette miatt emlékezhet az utókor, kipróbálta magát több területen, önéletrajzában megfért a baseball, a repülés, az újságírás és a filozófia is. És a jó Alfred nem volt rest színesíteni ezt az önéletrajzot, olyan fordulatokkal és módszerekkel, hogy azokat bűn lenne elspoilerezni. És ami a legdurvább az egészben: tankönyvszerű cikkcakkokat és kunkorokat bemutató életútja során többször előfordult, hogy ráhibázott, és tényleg hálás lehet neki az utókor néhány gondolatért. De hát az elromlott óra is pontos naponta kétszer.

Na, no! Megint itt a KK Nano! Grath egy szívmelengető történetet hozott ember és állat közti barátságról, ami igazán kevés járulékos kárral járt (a kulcsszó: cafrang). Mazur megint a horrortémazsákba nyúlt és egy hírhedt középkori farkasemberről mesélt, akit utólag talán már rehabilitálhatunk, hiszen kínvallatás alatt annyi hülyeséget mond az ember. Végül Stöki az autóversenyek egy korai zsákutcájába kormányozta be a KK járgányát, ami ugyan szörnyű képzavar, de még így is kisebb baromság, mint a deszkalécekkel fedett körpálya.

Stöki egy intergalaktikus szereplővel folytatja a magyar kópépanoptikum bővítését. Hosszú az út a Ludovikától a filmezésen át a Szabadság-szoborig és az ufókig, de be lehet járni, legalábbis Keviczky Kálmánnak sikerült. Mit ér az ENSZ, ha csak a Földet figyeli? Hogyan kezelte a magyar titkosszolgálat egy ufológus megfigyelését? Mikor várható Ashtar Sheran érkezése? Most minden titokra fény derül!

Ebben az adásban Mazur tovább építette azt a cetszexverzumot, amit még a John C. Lilly-adással kezdett el, bár ez a vonatkozás csak egy mellékes nyúlürege John McAfee életének. Az ember, aki zseniális programozó volt, idejekorán felismerte a vírusokban rejlő veszélyeket, ebből milliomos lett, aztán eljutott oda, hogy fegyveres-csajos-kokainos oktatóvideóban mondta el, hogyan kell kiirtani egy gépről a róla elnevezett vírusirtót. És akkor a gyilkossági ügyéről és gyanús haláláról még nem is beszéltünk. A nehézsúlyú IT-kópéról szóló mesét csak háromszor zavarta meg Mazur macskája.

Mivel a 3-as KK Nano kicsit morbidra sikeredett, ezúttal könnyedebb témákat választottunk, nem is hal meg senki az adásban pár száz osztrigát kivéve. Mazur ugyanis egy angliai osztrigaevő legendát választott hőséül, felcsigázva (vagy felkagylózva) az érdeklődésünket. És ha már kagyló: Grath Abalonia után egy újabb kagylós mikronemzetnek nézett utána - de mi köze a Conch Republicnak a terrorizmushoz? Stöki pedig szokás szerint magyar témát hozott, az első magyar futballmérkőzés burleszkbe illő körülményeiről mesélt. És ha már arra járt, foci-nesze alapon előtúrt több nyúlüregre való labdarúgásos érdekességet.

Grath a néhány adással ezelőtti Frank Sinatra-eposzából kihagyott egy nyúlüreget, de csak azért hagyta ki, hogy aztán egy teljes értékű adássá habosítsa azt (már amennyire egy nyúlüreget lehet habosítani). Ismerkedjetek meg Barry Keenannel, a jó üzleti érzékkel megáldott sráccal, aki úgy akart öngyilkos lenni, hogy azért a mennyországba kerülhessen, a rádióján egyenesen Istent fogta, élete egy szakaszában pedig fontos szerepet játszott Frank Sinatra. Mármint az ifjabb Frank Sinatra.

Lehet, hogy a KK Nanók felvétele előtt kicsit össze kellene beszélnünk, mert ezúttal sikerült mindhármunknak elég lehangoló témát hoznia - sokat elmond az adásról, hogy Grath témája volt a legpozitívabb. Szóval ezért elnézést, ti pedig acélozzátok meg a szíveteket és a gyomrotokat, mert lesz itt polgárháborús gyerekkatona, botcsinálta Frankenstein, valamint intézményesített állatkínzás egy olyan helyszínen, ahol nem gondoltad volna. És ha mindez a szörnyűség nem volna elég: van egy versünk is.

"Kajbák, farkutáncs, nyakorján... makákó!" - valahogy így szólna, ha a KFT a XIX. században írta volna meg az Afrika című dalt. Amikor a budapesti állatkert megnyitott, még nagyon furcsa neveken neveztek egy csomó állatot. Gróf Lázár Kálmánnak köszönhetően mindez ismeretterjesztői alapossággal fennmaradt, bár a környezetismeretbe vegyült néhány horrorsztori is. Stöki tesztelte a KK másik két rezidens kópéját egy 150+ éves kiadvánnyal.

Egy könnyed, laza adással indítjuk a KK 2025-ös évadát, amiben csak érintőlegesen merül fel egy ausztrál nagyváros lebombázása. Frank Sinatra a saját útján csinálta a dolgokat, akár a párkapcsolatairól volt szó, akár arról, hogy bocsánatot kellett kérnie egy ordas nagy tahóságért. Grath bálványdöntögető sorozata újabb leomlott szoborral bővült. (A felvétel háttérzajaiért elnézést, ezt igazából régen vettük fel, amikor még nem tudtuk, hogy az új mikrofonállványaink milyen zajosak.)

Elég jó visszhangjai voltak az első Képtelen Krónika Nanónak, ezért karácsonyra is felvettünk egyet a nem hivatalos Ájtatos Nano címen. Ebben olyan témákat beszéltünk ki, amik karácsony környékén történtek, Mazur például Raszputyin halálát, Stöki pedig a budapesti gázvilágítás történetét. Aztán az egészet Grath csomagolta pitetésztába, de most egy különösen gusztustalan, hónapokig érlelt pitét képzeljetek el. Jó étvágyat az ünnepi menühöz!

Szédítő ütemben bővül a Képtelen Krónika podcast eddig is diverzifikált médiaportfóliója. Itt a KK Nano, ami olyan, mint a KK Mini, csak kisebb - de nem rövidebb! Szóval mindhárman találgatunk olyan témákat, amiket 10-20 percben elég feldolgozni, és ezek még egy KK Minit sem tesznek ki, olyan rövidek. Azt találtuk ki erre, hogy ha mindhárman hozunk egy-egy ilyen témát (vagy akár többet, ahogy kiadja), akkor a sok kicsi sokra megy, és talán ti sem bánjátok, ha nemcsak az egyikünk készül fel, hanem mindhárman felvesszük a mesélői cilindert (meg persze a trollkommentátori svájcisapkát).

Az első, kísérleti Nanóban Stöki az első világháború egyetlen szerecsen magyar katonájáról beszélt, Grath egy kevésbé ismert Hemingway agyament vállalkozásáról, Mazur pedig a marketing sötét bugyraiból halászott elő egy különösen ízléses reklámeseményt.

Megkeresett minket a Budapest Film, hogy forgalmaznak ősszel egy háborús filmet és mi lenne, ha premier utáni attrakcióként összehoznánk egy filmhez kapcsolódó élő felvételt. Ilyesmit még nem csináltunk, hát most kipróbáltuk: 2024. november 14-én a Toldi Mozi nagytermében megnéztük a filmet, aztán teltház előtt beszéltünk a film témájáról, Salvatore Todaro olasz tengeralattjáró-parancsnokról. De azzal a feltétellel vállaltuk el a műsort, hogy eltérünk majd a filmtől, szóval a rendelkezésünkre álló idő második felében mindenféle mélyvízi nyúlüregekbe is lemerültünk. Ennek a felvételnek a minimálisan vágott verziója hallható az adásban.

A moziterem adottságait kihasználva vizuálisan is szerettünk volna adni valamit a közönségnek, ezért képek kísérték a felvételt, ezeket itt lehet megcsodálni. De reményeink szerint a szöveg képek nélkül is szórakoztató.

A nőnapi adás (avagy a vándorló méhek hihetetlen története) után Grath megígérte, hogy a nemzetközi férfinapon is meglep minket egy kellően bizarr témával, ami valamilyen genitáliához kapcsolódik. Hát most jött el a pillanat, hogy utánunk benneteket is lesokkoljon John R. Brinkley elképesztő karrierjével. Nem is spoilerezünk el belőle semmit, legfeljebb annyit, hogy férfitársaink az adás után sosem tudnak majd ugyanúgy kecskére nézni, mint azelőtt.

Ezúttal - hallgatói javaslatra - Mazur készült fel egy kicsit lehúzó, de nagyon érdekes témával. Egy olyan emberről mesélt, aki sokat tett azért, hogy a Föld rosszabb hely legyen, ráadásul ezt részben tudatosan tette. Nyilván nem egyedül dolgozott, de ma mégis leginkább az ő nevéhez kötjük az autók és a hűtőszekrények mérgeit. Na, ő Thomas Midgley Jr., akinek szerencsére azért volt egy nagy hatású kritikusa is. És persze a "lehúzó" jelzőt amolyan KK-s értelemben értjük: a folyamatos röhögcsélés azért biztosított, pláne ha Mazur menet közben szerkeszti saját magát.

Kipróbálunk egy új dolgot, hátha van értelme: publikálunk pár részletet a kizárólag patrónusoknak szánt adásokból. Volt ugye tavaly Képtelen Krónika Breaking néven egy kísérletünk, amiben régi sajtószemlékkel szórakoztattuk egymást és talán benneteket is. Azóta készült ebből a formátumból még pár adás, amit csak a támogatóink hallhattak. Úgy gondoltuk, egy kis kedvcsinálót összevágunk ezekből KK Demo néven, amolyan önreklámként. Szóval ez itt most a KK Breaking 2-3-4-5-ből kb. 10-10 perc, reméljük, tetszeni fog. És nyilván örülünk, ha ezzel sikerül bárkit a patreon.com/keptelenkronika oldal felé irányítanunk, de az is tök oké, ha csak élvezitek a belehallgatást az exkluzív kontentbe. (A patrónusoknak amúgy a héten kiment a hatodik Breaking is.)

Van az úgy, hogy az embernek kicsit elege lesz a kvantum-színdinamika és a skaláris bileptonok világából és nekiáll megkeresni az igazit. És meg is találja, nem is akárkit. Grath az eddigi leghosszabb Mininkben (Pötinkben) egy tanulságos emberi történetet hozott arról, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, még akkor sem, ha az emberiség egy százalékába tartozol, akármilyen szempontból is. Készüljetek a könnyekre! (Tetováltakra is.)

Mazur kitágította az általában történelminek nevezett podcastunk kereteit és engedve egy jó sztori hívásának egy még élő emberről mesélt. Steven Seagalról, aki lehet, hogy a legtöbb hallgatónak csak egy pocsék színész, esetleg az aikido láncos kutyája, de ennél jóval színesebb személyiség. És hogy melyik ez a szín, az is kiderül az adásban. Ami egyébként talán rekord a történetünkben, hiszen majdnem elértük a három órát – nem véletlenül.

Grath szokása szerint olyan témát hozott, amivel egyszerre nevettetett és ríkatott meg minket. Mi történik, amikor a világ egyik legnagyobb városa egyszerre csodálkozik rá a tömény szeszesitalokra és ugyanebben a pillanatban a király engedélyt ad arra, hogy bárki, ellenőrzés nélkül készíthessen otthon ilyen italokat? Pontosan az történik, amit gondolnátok, igen. Illetve még pár olyan dolog is, amire biztosan nem gondolnátok, például a gint árusító macskadombormű. Szóval London érdekes hely volt a XVIII. század első felében. (Mazur hangja kb. a tizedik perc után pár percig egy távoli dobozból szól, ezért elnézést kérünk és semmiképpen nem azért történt ez, mert Mazur felvétel közben véletlenül kikapcsolta a mikrofonját.)

Tudjátok, hogy a Képtelen Krónika podcastban szeretjük a jó verseket. Csak egy valamit szeretünk még jobban: a rossz verseket. Vagy hát, "szeretjük", értitek. A témában megkerülhetetlen kópé Hazafi Veray János, és Stöki nem is kerülte meg, sűrű versidézetekkel adta meg a módját a megemlékezésnek. Hogy dőlne rá az iparcsarnok!

Ezúttal Grath állított be újabb figurát a kópépanoptikumba, méghozzá egy amerikait, aki utcagyerekből valami sokkal több lett, például a Bowery Kiplingje, bármit is jelentsen ez. Érzelmi hullámvasút New York egyik szegénynegyedében, egy különös és megindító "egyszer fent, egyszer lent" élettörténet. (Mivel Grathről van szó, azért sejthető, hogy inkább lent.)

Először is, elnézést kérünk. Nem tudjuk már utólag, mit kevertünk egymás italába, de Grath szép hajós témája vállalhatatlanul éretlen, fiúkoleszos viccelődésbe fulladt. Reméljük, ennek ellenére / ezzel együtt / éppen ezért tetszeni fog, mert tényleg jó kis téma: egy nagyszerű hajó, ami talán kevésbé nagyszerű embereket szállított, legalábbis a tűzföldi őslakosok véleménye valószínűleg nem volt egyöntetűen pozitív. És azt tudtátok, hogy Charles Darwin, a neves tudós mindent, de tényleg, MINDENT megevett?

Rulettkirálynak hívták a háta mögött az új fiút, ki Monte Carlóba költözött. Avagy Stöki újabb magyar kópét hozott nektek a dualizmusból, aki igazi szerencselovag volt, amennyiben kaszinók - legális! - fosztogatásából élt. A háttérben meghúzódó Krúdy-szálon már nem is kell meglepődni, de az adás okot adott bizonyos Rejtő-idézetekre is.

2024. május 7-én élő felvételt szerveztünk a Lurdy Ház egyik mozitermében, kb. 230 néző előtt. Ennek a felvételnek a minimálisan vágott verziója hallható az adásban. Először Grath mesélt egy népi hőssé vált walesi kabalafiguráról, majd Mazur tartott reklámszünetet amúgy KK Breaking módjára, aztán Stöki mondott egy KK Minire való szöveget egy magyar származású hamisítóról, végül Mazur tért vissza több mint százéves viccekkel. A tervezett műsor végén volt pár kérdés a közönségből, néhányat bevágtunk az adásba.

A moziterem adottságait kihasználva vizuálisan is szerettünk volna adni valamit a közönségnek, ezért képek kísérték a felvételt, ezeket itt lehet megcsodálni. De reményeink szerint a szöveg képek nélkül is szórakoztató.

Tovább épül a Képtelen Krónika Cinematic Universe (KKCU). Stöki ezúttal a Thaisz Elek-korszak egyik legendás kurtizánjáról mesélt, akiről Krúdy Gyula is írt. Krúdy is előkerült már például Zubovics Fedornál, de ezúttal nemcsak krónikás, hanem mellékszereplő is a történetben. Ismerkedjetek meg hát Pilisy Rózával, aki sokkal több volt luxusprostituáltnál: író volt, mecénás, a dualizmusbeli társasági élet szociometriai csomópontja és nem utolsósorban múzsa. (Vigyázat, Grath szóviccelő kedvében volt!)

Grath szép hosszú adásban mutatta be annak az embernek az életét, aki minden elől meghátrált. Avagy egy önjelölt mutatványos retrográd menetelése a nagy gazdasági világválság idején, amikor már a póznán ücsörgés és az orral mogyorózás sem elég.

Az egyik legjobban sikerült adásunk az 1904-es olimpiáról szólt. De milyen "olimpiák" voltak az első modern olimpiák előtt? Majdnem olyan jók, mint az 1904-es, köztük egy magyar sportverseny, amit egy szent őrült szervezett, vasból öntött diszkosszal.

Mazur belelkesedett az előző adáson és belevetette magát a "nők két keréken" témába. A sok érdekesség közül, amit talált, kiemelkedett Bessie Stringfield sztorija, aki nő volt, fekete volt, de egyik sem tántorította őt el attól, hogy motorral bejárja Amerikát. Nem is egyszer.

Grath nőnapra időzített egy olyan adást, amitől férfiak és nők egyaránt kellemetlenül érzik majd magukat. Hogyan válhat meghatározóvá egy ókori eredetű, ordas nagy hülyeség még a XIX. században is? Mit ér a nyereg, ha oldal? Szabad-e egy nőnek azt mondani, hogy canga? Súlyos kérdések súlyos válaszokkal.

Az adás, amiben végképp értelmét veszti a nómenklatúránk: Grath olyan Minit rittyentett, hogy majdnem másfél órás lett. Rátromfolt a Moving Dayre egy Pope Dayjel, ami még mindenféle dayekhez köthető, de nem lőjük le a poént (mint ahogy azt Mazur tette az adásban). Boston vs. pápa, avagy VIII. Henrik kavarásának hullámai száz évvel később Amerikáig elértek.

Grath újabb bálványt dönt a porba, ezúttal egy csillagászt, aki korának mérési csúcstechnikájával tett korszakalkotó felfedezéseket. Csak hát emellett volt az az ügye a jávorszarvassal és a fehér törpét sem csak égitestként ismerte. További furcsaságok az adásban, amit Grath nagy szaGértelemmel prezentált.

Budapest mint modern főváros a XIX. század második felében nagyon gyorsan vált európai szinten is fontos központtá. Azonban ezeknek az évtizedeknek volt egy sötét oldala, nem túlzás azt állítani, hogy Budapest bűnben fogant. És ez nem kis részben az akkori rendőrfőkapitánynak volt köszönhető. De akkor miért nevezik ezt az időszakot "boldog békeidőknek"? Ennek járt utána Stöki.

Van az úgy, hogy az ember csak jót akar, de vagyonok hullanak az ölébe, legalábbis ezt állította a Jellinek-klán egyik tagja, aki Miskolcon csinált kiházasító egyletet. Ponzi előtt fél évszázaddal a magyarok már megtanították a világnak, hogy a "kapsz egy csomó pénzt a távoli jövőben, majd ha lesz még egy csomó hozzád hasonló balek és fizetnek" nem túl megbízható üzleti modell.

Ma este végre a sarkamra állok, mindhalálig az lesz, amit én akarok. Elég a sok okos véleményből, egyszer az anyarozsra hallgatok. Egy ilyen jobbágynak a főtéren a helye, ahol a sok beteg táncra hív. Táncolj, gyere, táncolj még! Ez a gyötrelmek éjszakája csak a miénk. Gyere, táncolj, gyere, táncolj még! Ne kérdezd soha senkitől, mit ettem én.

Mérgezett ruha, robbanó kagyló - a CIA igen változatos ötleteket dolgozott ki Fidel Castro meggyilkolására. Aztán a kivitelezésnél valahogy a kémfilm átment Kengyelfutó Gyalogkakukkba, mint az Mazur előadásából kiderül. Itt a második KK Mini (ami igazából kb. olyan hosszú, mint a legelső rendes KK adás volt).

Grath újabb bálványt döntöget, ezúttal a KFC alapítójáról mesélt el olyan dolgokat, amiket nem akartunk tudni, meg olyanokat, amiken nagyokat röhögtünk. Szóviccekben gazdag az adás, reméljük, ennek ellenére tetszeni fog.

Egy erős szépirodalmi nyitás után Stöki megint előrántott egy XX. századi pernahajdert. Jellinek Morton sztorijában az a legérdekesebb, hogy jó útra tért, és élete utolsó 20 évében hozta össze azt, amiért igazán érdemes ma emlékezni rá. Mi azért megpróbáltuk összerakni a korábbi éveit is.

Mazur legújabb témája sokáig élt és prosperált, mégpedig az általa létrehozott tévéműsorból. Gene Roddenberry, a Star Trek alkotója ugyanakkor nem volt mentes a kisstílű szokásoktól, és ahogy a nőkkel bánt, az is megemel ma egy-két szemöldököt. Már megint bálványt döntögetünk a KK-ban, pedig ennek az adásnak sem így indultunk neki. Mindegy, legalább nem volt klingon.

Grath perverz módon vonzódik a "nagy távolságot tettek meg, és közben nagyokat szívtak" témákhoz, lásd az 1904-es olimpiáról szóló adást, értekezését az 1908-as New York-Párizs autóversenyről vagy akár szóbeli kisdolgozatát az orosz balti flotta útjáról. Most olyan terepen folytatja a sort, ahova még nem merészkedett: a repülőben. Az 1927-es Dole Air Race egyszerre volt flúgos futam, tragédia, úttörő vállalkozás és ananászkonzerv-reklám. Rengeteg beszélnivalót adott, így meg is döntöttük az adáshosszrekordot, és először mentünk két óra fölé.

Új mellékszállal bővül a Képtelen Krónika médiaportfóliója. A KK  Breakingben régi napilapok lapszemléit fogjuk elkövetni, és ezt alapvetően a KK saját Patreon-támogatóinak szánt exkluzív tartalomnak szánjuk majd, amit azért néha mindenki megkap (mint például most ezt a pilotot).

Merthogy tervezünk a közeljövőben a KK-ra valamilyen támogatási rendszert, aminek remélhetően  az lesz az eredménye, hogy rendszeresen és sűrűbben tudunk jelentkezni a podcasttel és hogy a KK kicsit jobban megáll a saját lábán. Az eddigi számozott nagy adások maradnak, nem veszünk semmit, inkább adni akarunk - ez a spinoff a plusz erőforrások és az ebből kieső plusz kontentek keresésének ékes példája akarna lenni.

Szóval amíg gőzerővel vágódik a 26-os sorszámú normál KK (ami az eddigi leghosszabb adásunk lesz), itt a KK Breaking első adása, egy sok izgalommal összerakott pilot, a random kiválasztott 1906. szeptember 17-23-i hét legérdekesebb híreivel.  Írjátok meg, hogy tetszett, érdemes-e ebbe az irányba is elmennünk szerintetek - az a  felvétel alapján biztos, hogy mi rengeteget tudunk röhögni egy ilyen adás közben.

A huszonötödik - jubileumi! - adásban Stöki folytatta a magyar szélhámosokról, kalandorokról szóló sorozatát Strassnoff Ignáccal, aki az egyik legnagyobb svihák volt a dualizmusban.  Szia, uram, egy jó püspökség érdekel? Esetleg egy szép óra? Börtönbútorzat?

A Képtelen Krónika Nyűlüreg különkiadása, amiben Mazur meghúzta a guillotine-tól a leszúrt nácikon át a három mellbimbós Szarumánig vezető tengelyt. Témája ugyanis az aranypisztolyos Dooku gróf volt, azaz Christopher Lee, aki sokkal több volt egy sima hollywoodi sztárnál. De hogy jön ide a Hétszünyű Kapanyányimonyók?

Idei első húsvétunkat Grath celebrálta, és rögtön nekiállt ledönteni egy bálványt. Frank Lloyd Wrightot az egyik legnagyobb hatású modern építészként ismeri az utókor, de a magánéletéről kevesen tudnak. A KK hallgatóinak most nincs kegyelem: tessék, ilyen dolgok történtek Wright körül.

Karácsony másnapjára még éppen elkészült egy új Képtelen Krónika-adás, a huszonkettedik, amiben Stöki egy olyan embert ráncigál ki a legendák ködéből, akinek mindenki hallotta a nevét (de kevesen tudják, mit művelt igazán). Bónusz incelezés és váratlan röhögőgörcs utalásokkal a távol-keleti popkultúrára.

Mazur komor témát hozott a 21. adásra, nehéz is volt elviccelni, de egy óriási meglepetés a végén mindenért kárpótolt. És nem mellesleg megtudtunk, hogy nem mindegy, milyen egy szenesláda. KRBN FRVR!

Egy egészen tragikus ütközetnek is lehet szórakoztató része, például az, ahogy az egyik küzdő fél a csata helyszínére jutott. Amatőr hibák, forrongó diplomácia és indokolatlan létszámban megjelenő trópusi állatok a Képtelen Krónika 20. adásában, amit Grath kommandíroz, sokkal profibban, mint egy-két orosz kapitány egy hadihajót.

Stöki folytatja a XIX-XX. századi kalandorok életét feldolgozó sorozatát, a Képtelen Krónika legújabb, húsvéti adásában. Olaj, arany, korona, Rottenbiller, hekkelés - ezek az epizód hívószavai, nem is beszélve a MAJOMról. Ja, és az adásban elhangzik egy szóvicc, amivel Mazur két vállra fektette Stökit.

Mazur papa egyenesen az űrbe vitt minket, mi meg tátott szájjal hallgattuk. Egy nagyfejű ember dicsérete, avagy mivel sikerült Amerikában megmenteni az átkozott 1968-as évet. Ezúttal talán kevesebb reakció volt, meg hosszabb előkészítés, de maga a sztori is szenzációs.

A Képtelen Krónika legújabb adásában megmutatjuk, hogyan kell országot csinálni (vagy inkább hogyan nem): szerepelj filmekben, aztán kattanj rá az ehető tengeri csigákra, majd vegyél sok szemetet, de spórolj minden máson. Na jó, egy fasza csizmát még vehetsz magadnak.

Volt idő - nem is olyan régen -, amikor a nem fehéreket kerítés mögött mutogatták a fehéreknek. Avagy vékony a határ a skanzen és a rasszista freak show között, és ezt a XIX. század végén Budapesten is meg lehetett tapasztalni. A Képtelen Krónika talán eddigi legkevésbé vicces adása, de reméljük, így is érdekesnek találjátok.

Az első világháború után a veteránokból lett ausztrál gazdáknak alaposan meggyűlt a bajuk az őshonos futómadarakkal. Nem csak emulátor, hogy az emu bátor, avagy mit ér a gépfegyver, ha 50 km/h-val rohangáló madarakra kell lőni vele?

Azok a csodálatos férfiak a Szibériát átszelő masináikkal, avagy az első igazán jelentős transzkontinentális autóverseny története.

És azt ismeritek, amikor a csillagász meg a nyelvész elmegy Norvégia leghidegebb csücskébe, és miközben obszervatóriumot épít, ismerős szavakat hall a helyi bennszülöttektől? Mindez a XVIII. század közepén, egy olyan vidéken, ahol halálos bűn volt jezsuitának lenni. Stöki dolgozta fel a podcast talán eddigi legbékésebb témáját, és ezzel új sorozat indul: a Képtelen Krónika Mini, hogy sűrűbben jelentkezhessünk új adásokkal.

Írt róla Krúdy és Gárdonyi, de ma valószínűleg inkább a Blikk címlapján fordulna meg rendszeresen. Már amikor nem robbantgatna valamelyik háborúban. Zubovics Fedor élete filmre kívánkozik.

Tarzan, Juan és Tony bemegy a kocsmába és rendel egy repülőt meg egy tengeralattjárót. Aztán bujkálnak mindenféle hárombetűs szervezetek meg a drogmaffia elől, de azért mindig megmarad nekik Oroszország.

Egy egészen hihetetlen szokás, ami több száz évig meghatározta New York életét, és ami új értelmet ad Eric Cartman nevének. Szeretnél évente költözni? Megoldható!

Ferenc József és a komornyikja beszélgetnek:

- Miért van ez a rengeteg ember az utcán? - Labdarúgó-mérkőzésre gyülekeznek, felség. - Igen? És kik mérkőznek? - Ausztria-Magyarország, felség. - És ki lesz az ellenfél?

Amikor mindez a csatatéren történik meg, az már kevésbé vicces, avagy ne piszkáld a bepálinkázott magyar huszárokat!

Van az úgy, hogy egy nőnek nincs iszonya az uszonyoktól. John C. Lilly munkássága és Margaret Howe Lovatt delfinkísérletei külön-külön is KK-adást érnének, hát még együtt.

Mazur másodszorra a napilapok "kis színes" rovataiba illő témát hozott, de annyiban mindenképpen historikus jelentőségű, hogy az ismert történelemben nemigen akad pechesebb ember Frane Selaknál. Ugyanakkor szerencsés sem nagyon. Az ember, akinek elképesztő clickbait-címes cikkekből állt az élete, ráadásul itt élt a szomszédban.

Az úgy kezdődött, hogy Grath és én elkezdtünk 2015-ben egy Checkpoint nevű videojátékos podcastet, ami meglepően sikeres lett. Ezen jól fellelkesültünk, és egyik visszatérő vendégünkkel, Mazurral elkezdtünk egy másik podcastet tervezgetni, ami akkor végül nem valósult meg, de pár adást felvettünk. Ez volt a Képtelen Krónika, egy történelmi témájú műsorka, koncepciójában a The Dollop című amerikai podcastét nyúlva (a dolloposok engedélyével). A felállás egyszerű: a háromból egy ember felkészül valamilyen kevésbé ismert, érdekes történelmi témával, a másik kettő pedig felkészületlenül kommentálja a sztorit, néha trollkodásba hajlóan.

Az elkészült adások aztán csak nem hagytak nyugodni minket, ezért megvágtam őket, és a Checkpoint hallgatói karácsonyi bónuszként megkapták. Nem várt sikere lett ennek is, úgyhogy lettek újabb részek (eddig összesen nyolc adásnál járunk), és most ez a gyűjtőblog is elindul, ezentúl pedig megpróbálunk az évi 1-2 alkalomnál sokkal sűrűbben jelentkezni (havi egy adás jó lenne, de egyelőre nem merem megígérni ezt).

Az első adás ifj. Nopcsa Ferenc báróról szólt, akiről én készültem fel. A kalandos sorsú tudós élete kémregénybe illik, máshol pedig szerelmi drámába - hihetetlen, hogy még nem készült róla film.